Nevét az első független magyar kormány miniszterelnökéről, gróf Batthyány Lajosról kapta. 1861-ig Harmincad utcának nevezték, az itt lakó hivatalnokról, aki a királyi harmincad adót szedte be.

Fórum üzletház

A Fórum Debrecen, mely magába foglal egy kereskedelmi egységet, egy fedett bevásárló utcát, ami három szinten - 31 ezer négyzetméteren - több mint 120 üzletet tartalmaz. Az üzletközponthoz egy négyszintes, 800 férőhelyes parkolóház, illetve egy színház és egy kaszinó is tartozik.

A bevásárlóközpontban megtalálható 120 üzlet egyedülálló bérlői mixet alkot, mely a legdivatosabb ruházati üzleteket, szórakoztató elektronikai áruházat, ajándéktárgyakat árusító üzleteket és sok minden mást tartalmaz. Ezen kívül gazdag kínálatot tud az üzletház nyújtani a szolgáltatások terén, és számos gasztronómiai különlegességgel tudják az éttermek elkényeztetni Önöket.

Debrecen egyik legrégibb utcája. Az utca elején tábla tájékoztat a névadásról. Az 1395-ben céhbe tömörült gubacsapóknak Hunyadi János hitvese, Szilágyi Erzsébet 1467 januárjában megengedte, hogy évente kétszer vásárt tarthassanak a Homok utcán, ahol a legtöbben laktak közülük. Az Antal- és Barabás napi vásárok idejétől kezdve nevezik az egykori Homok vagy Homokos utcát Csapó utcának.

Az állandó színház gondolata már az 1840-es években felmerült, de nem volt pénz, majd a kormányzat nem adott rá engedélyt.

1858-ban alakult meg a Színügyi Bizottmány, amely megkezdte tárgyalásait Ybl Miklóssal, Ybl először a Nagy Czegléd utca közepét javasolta, majd megbarátkozott a városhoz közelebb eső területtel. 1861-ben visszalépett, mert megtudta, hogy a város Skalnitzky Antallal is tárgyal.

Ebben az időben, a Bach-korszak megszűntével, virágzásnak indult a debreceni művészeti közélet. 1861-ben megalakult az Emlékkert Társulat, amely rendezte a Nagytemplom és a Református Kollégium közti teret, összegyűjtötte a pénzt a honvédszoborra, majd Izsó Miklós Csokonai Vitéz Mihály-emlékművére. Beindították a Hortobágy című lapot, amely állandó szószólója volt a nemes ügynek.

Közben a városi közgyűlés 1861-ben megszavazott 140 000 Ft-ot és elhatározta az építkezés megkezdését.

Skalnitzky Antal lelkesen kezdett a munkához, felhasználta a Franciaországban, Angliában látott példaképeket, szerzett tapasztalatait. Megfeszített munka után 1861. június 15-én nyújtotta be tervét, amit 144 530 Ft-os előirányzattal el is fogadtak. E tervét méltányolva a Tudományos Akadémia tagjául választotta. A kivitelezést Vecsey Imre vállalta 101 500 Ft-ért. Ez a művelt, Európát járt építész a nehézségek ellenére kitűnően és nagy áldozatkészséget tanúsítva látta el feladatát.

A város csak úgy győzte a fizetést, hogy újabb és újabb földeket adott el: ezeket a homok-kerti területeket az eladás ellenzői „Bánom föld"-nek, „Átkos föld"-nek nevezték.

Nem igaz tehát, illetve cívisellenes megjegyzés az, hogy azért épített Debrecen városa ilyen pompás színházat, „mert tellett". A pompás és tágas palota a jövőnek is épült.

Minden nehézség ellenére 1864 őszére már állt a színház, és megkezdődött külső és belső szépítése. Skalnitzky Antal tervezte az öntöttvas kerítést és a lámpaoszlopokat, az épület belső, karcsú oszlopait bíborpiros-arany festékkel látták el.

A díszítőfestést idősb Teucher Károly végezte, aki előzőleg már a Tudományos Akadémia és több pesti középület festését is kiválóan elkészítette. Élénk színű, arannyal keretezett magyaros, virágos ornamensei jól illettek a romantikus stílusú színház jellegéhez.

A színpadnyílás feletti portrék és Debrecen címerének megfestésére Telepy Károlyt kérte fel a színház.

Az épület külső szobrait Marschalkó János mintázta. A színháznak 300–300 Ft-ért vállalta fel a hat életnagyságú költőszobor, valamint az attikára kerülő, magyar ruhában megjelenített Költészet és Népdal című allegorikus alakok faragását. Balra Petőfi Sándor, Kazinczy Ferenc, Vörösmarty Mihály, jobbra Csokonai Vitéz Mihály, Kölcsey Ferenc és Kisfaludy Károly költők szobrát helyezték el a falfülkében. A színház főhomlokzatának felső részén kapott helyet Debrecen város címere, amelyet Halász László faragott.

A Debreceni Református Kistemplom (helyi elnevezéssel: Kistemplom vagy Csonkatemplom) Debrecenben, a Piac utca és a Széchenyi utca délnyugati sarkán található Révész-téren áll. Az eredetileg barokk stílusban épült templomot 1876-ban neoromán stílusban átalakították, s ez a mai napig meghatározza külső megjelenését.

Helyén a 18. századig egyszerű faépület állt istentiszteleti helyként, ezt eredetileg „szín”-nek nevezték, majd „kistemplom” lett, mivel a „Nagy”, a mai Nagytemplom elődje az András-templom volt. A Rákóczi-szabadságharc alatt megszentségtelenítették a bevonuló császári csapatok, mivel istállónak használták. A fatemplom az 1719-es tűzvészben égett le.

Az új, 1600 férőhelyes kőtemplomot Báthory Szabó András cívis polgár adományából kezdték el építeni. 1726-ra felkerült a rézgomb a torony tetejére. Az 1727-es tűzvészben azonban ez a templom is súlyos károkat szenvedett, és csak négy év után sikerült újra helyreállítani.

1790-ben készült el különleges, copf stílusú szószéke. Orgonáját Kiszeli István építette.

Tornyát eredetileg hagymaszerű sisak fedte. 1907-ben egy óriási szélvész ezt megrongálta. Megjavították, de az alföldi szelek nemsokára teljesen lerombolták. Az építészek, „belenyugodván az isteni akaratba”, kupola nélküli, bástyaszerű kialakítást adtak a toronynak, ezért lett a helyi elnevezése „Csonkatemplom”. Többször le akarták bontani, de 1902-ben az országos tekintélyű építész Schulek Frigyes, meghagyását és renoválását javasolta.

A templom falai között volt 1860-ban az a nagygyűlés, amely a protestáns egyházak önkormányzatát tiltó császári-királyi rendelet ellen tiltakozott. Itt először volt kénytelen a császári hatalom visszakozni a szabadságharc óta. A hagyomány szerint a császári megbízott a közgyűlés előtt állva jelentette ki: „A gyűlést a király nevében betiltom!”, erre Balogh Péter, a város püspöke teljes nyugodtsággal felelte: „Én pedig az Isten nevében megnyitom!”.

A templomban vezették be elsőként a két világháború között, hogy az úrvacsora borát higiénés okokból nem néhány nagy kehelyből osztják; 150 kis kelyhet használnak, s csak az elmosott kelyhekbe töltenek újra.

A Kálvin tér egykor a Nagytemplom előtti Piac térrel együtt, a város legforgalmasabb tere volt, sokáig az Egyház tér vagy Templom tér nevet viselte. Kereskedőházak és professzori lakások voltak itt. Mára jelentősen átalakult, megváltozott. A tér házaiból kisebb üzleteket, szállodát, a térből sétáló teret alakítottak ki.

A tér közepén áll Kossuth szobra. 1903-tól a városi költségvetésből különítettek el 10 000 koronát. 1909-ben országos pályázatot hirdetnek, eredménytelenül. 1910-ben Margó Edét és Pongrácz Szigfridet bízzák meg a szobortervek elkészítésével. Az általuk tervezett 10 méteres összmagasságú szoborcsoportozatot 1914. március 8-án leplezték le. A központban legmagasabban Kossuth, szónoklat közben, baljában a kardját szívéhez emelve. Reá tekint jobbra alacsonyabban kardját tartva Perényi Zsigmond, a főrendiház elnöke. Mellette serényen jegyzetel a képviselőház jegyzője Szacsvay Imre. Mindketten mártírhalált haltak. A harmadik balról Könyves Tóth Mihály debreceni lelkész, szintén halálra ítélték, 1863-ban szabadult börtönéből. A szobor talapzatának hátulján anyjától búcsúzó harcba induló fiatal katona. A téren látható Debrecen egykori főutcáján lefektetett pallójának útvonala, valamint üvegezés alatt egy darab eredeti palló, melyet az itteni munkálatok folyamán találtak. A Kossuth-szobor mellett helyezték el a város címerét mintázó mozaik kört. Karácsony idején, itt helyezik el a mindenki karácsonyfáját.

A Kossuth téren impozáns szökőkút található, mintázata a magyarok bejövetelét mutatja. Felette a város jelképe a Főnix madár.

A Debreceni Református Nagytemplom Debrecen legjellegzetesebb épülete. A Kossuth tér és a Kálvin tér közt áll, a belvárosban. A templom a Magyarországi Református Egyház jelképe, miatta nevezik a várost gyakran „kálvinista Rómának”. 1500 m²-es alapterületével az ország legnagyobb református temploma; ezenkívül a magyarországi református templomok közül ennek van a legnagyobb harangja. A templom 1805 és 1824 között épült, klasszicista stílusban.

Építészeti jellegzetességei:

Közel egy méter magas falazott teraszon a homlokzat hosszában helyezkedik el a templom 38 m hosszú, 14 m széles kereszthajója, az 55 m hosszú, 15 m széles főhajó a két torony között húzódik. Az óriási templomtestet a tornyok és a homlokzat szinte elrejtik. A homlokzaton két emelet magasságban felnyúló féljón oszlopok nyugodt monumentalitást adnak. A két torony között húzódó timpanonos főpárkány alig oldja fel a kupola elhagyása miatt keletkezett ürességet, jóllehet segített rajta a helybeli építőmester, Köhler György mellvédfala, mely a pillaszterek folytatásában, szegélypárkányán kővázákkal díszítve a tornyokon lévő balluszterekhez hasonló bábokat hordja. A tornyok magassága a gombbal és a csillaggal 61 méter.

Református templomokra jellemzően a belső falakat fehérre festették. A bal oldali, nyugati toronyból szép kilátás nyílik. Itt helyezték el a Rákóczi-harangot is, mely megrongálódott a tűzvész során, de újraöntötték. A toronytetőkre barokk elemek jellemzőek.

Kossuth széke a ma napig megtekinthető a templomban.

A templomban két orgona található – a régebbi a szószék mögött, ezt Jakob Deutschmann készítette 1838-ban, ez egy 3 manuálos, 43 regiszteres, klasszicista szekrényű hangszer. Az újabb orgona a főbejárat fölött található, a templom déli részében. Ezt az új, rezonátorcsöves elektronikus orgonát Albert Péter tervezte 1981-ben, hárommanuálos, 52 regiszterrel.

Helyén már a középkorban is állt hasonló nevű kápolna, erre utal az utcanév is.

A templom nem épült volna meg, ha az 1715. évi országgyűlés nem szabja Debrecen szabad királyi városi kiváltságainak feltételéül, hogy a város köteles a római katolikus plébániának, a templomnak és a szerzeteseknek helyet biztosítani.

A barokk stílusú templom 1721 és 1746 között épült fel gróf Csáky Imre püspök költségén a milánói születésű Giovanni Battista Carlone tervei alapján. Az 1811-es tűzvész megrongálta a templomot. Az 1830-as években Povolny Ferenc tervei nyomán alakult ki homlokzatának és tornyainak végleges kiképzése. A kapuk melletti fülkében balról Szent István király, jobbról fia, Szent Imre herceg szobra, a főbejárat fölött az alapító, Csáky címere látható.

A főoltárkép a templom védőszentjét, a Máriát tanító Szent Annát ábrázolja. A legrégibb és legértékesebb festmény az egyik oltárkép- Calasanzi Szent Józsefet, a piarista rend alapítóját ábrázolja piros ruhás tanítványai között. Valószínűleg Karl Rahl osztrák festő, Lotz Károly, Than Mór és Munkácsy Mihály mestere festette.

Bizonyosan 18. századiak a mellékoltárok faragványai és barokk szobrai. A mennyezet és az ablakok alatti falfelület a harmincas évekbeli nagy felújításkor kapta nagy freskó-és stukkódíszeit.

Ekkor készültek Ungváry Sándor mennyezetfreskói is, amelyek az Árpád-ház szentjeit ábrázolják. A 15-18. századi katolikusság jellegzetes alakjait idéző faliképek Takács István és Prohászka József munkái.

Az altemplomban a kegyesrend (a piaristák) tagjainak kriptái láthatók, köztük a

templomépítő Csáky Imréé.

1993-ban megalakult a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Debrecen székhellyel, püspökét a székesegyházban iktatták be. Azóta a templom a püspöki székesegyház szerepét is betölti.

Cím: Szent Anna u. 15.

A rendszerváltás ellőttig a tér középső részén a szovjet repülők emlékműve állt – dacára annak, hogy a szovjetek is bombázták a várost. 1945-ben állították fel a szovjet csapatok. Márvánnyal borított obeliszkjét Sah moszkvai szobrásznő reliefjei díszítik: egy TU-2-es könnyűbombázó, s az oszlop négy oldalán koszorút vivő katonák. Ma a helyén a bombázások áldozatainak kopjafája áll.

A tér északi sarkában Petőfi Sándor szobra áll, emlékül, hogy egykoron – 1843–44 telén – errefelé lakott. A négy méter magas talapzaton álló, másfélszeres életnagyságú szobrot Medgyessy Ferenc készítette a debreceni „48-as Szoborbizottság” felkérésére, mely 1947-ben érkezett hozzá, a háború utáni bronzhiányt a város, a közterein álló, de tetszést nem nyert szobrok, beolvasztásából fedezte.

A tér Nagyállomás felőli részén állt egykor a várad utcai kapu. Helyét tábla jelzi, közel hozzá szökőkút mellett lehet megpihenni, mely este kivilágítva gyönyörködtet. A tér a létét a bombázásoknak köszönheti, az itt álló épületeket elpusztítva, rombadöntve.

A Piac utcán áll Debrecen legjellegzetesebb építészeti emléke, a városháza klasszicista épülete.

Elődje 1531-ben épült igénytelen építményként. Századokon át toldozgatták, míg 1802-re végre döntésre jutottak. Péchy Mihály készítette el az első terveket, de a kivitelezésre kevés pénz gyűlt össze. A következő tervet Povolny Ferenc készítette el copf stílusban, de az ő munkája sem készülhetett el, végül Ságody József kamarai mérnök terveit fogadták el, aki Povolny elképzeléseit gondolta tovább. Az impozáns timpanonos-árkádos épület kulcsait 1843-ban vehette át a város. A klasszicizmus puritán ízlésének megfelelően egyetlen dísz ékesíti a timpanont: a város címere.

1849-ben az épületben lakott Kossuth Lajos a családjával, s itt volt a Honvédelmi Bizottmány hivatala is. A „titkos levéltár”-ban őrízték a magyar Szent Koronát a menekítése közben.

Az egyemeletes városházát 1888-ra kinőtte a város. Felvetődött, hogy új épület kivitelezése, ám a tervek – egyetértés és pénz híján – három évtizedre megpihentek. Az épületet átalakították, leegyszerűsített feljárót kapott, s az emelett addig nyitott árkádsorát lezárták fallal és ablakkal, mögötte helyiséggel kialakítva. A szomszédos adóhiatal épületével függőfolyosóval kötötték össze (ezt nevezik a helyiek a „sóhajok hídjának”).

A Piac utca Debrecen egyik legfontosabb utcája. Az utca a Nagytemplom előtti piacról kapta a nevét – itt tartották a város szívében a kisebb-nagyobb napi és heti vásárokat. Előtte Várad utca volt a neve. A II. világháború utáni időben átkeresztelték Vörös hadsereg utcára, 1990-től újra Piac utca.

A város egyetlen megmaradt villamosvonalának kezdeti és végszakasza a Piac utcának a Nagyállomástól Nagytemplomig tartó útvonala, mely a Nagyerdőig közlekedik. Az utca építészeti arculata a 19. századi klasszicizmusból fakad, majd a 20. század elején formálódott át a szecesszió és az eklektika hatására.

A Simonffy utca nevét Simonffy Sámuelről, a posztókereskedő főbíróról kapta, aki 10 éven át 1811-1821 között igazgatta a város ügyeit.

Eredetileg plébánia és templom, de 1993-ban székesegyházi rangra emelték a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megalapításával. Az elvesztett váradi székhelye helyett püspöki székhely.

Homlokzatán ma három szobrot látunk. A kapuk melletti falfülkében jobbra Szent Imre herceg, balra Szent István. A főbejárat felett az alapító Csáky Imre címere látható.

Méliusz tér

A Kossuth utca végében, nevét a magyar reformáció tételes tanait megalkotó debreceni püspökről Méliusz Juhász Péterről kapta.

A tér közepén a Vöröstemplom áll, nyerstégla borítása miatt nevezik így. A többszöri főbíróságot viselő Szombathy István és felesége Veresmarty Zsuzsanna alapítványából épült fel, neogótikus stílusban, 1887-ben. a templom Pecz Sámuel műegyetemi tanár tervei alapján épült, falait Haranghy Jenő debreceni származású festő 1937-ben díszítette, Baja Mihály pap-költő megrendelésére. Az emberalakok nélküli freskók zsoltárokat idéznek fel.

A Nagyerdő hazánk első természetvédelmi területe (1939. október 10.) 1082 hektáron terül el, amelynek leginkább látogatható és egyben kedvelt pihenőhelye az az 51 hektáros parkerdő, amit Nagyerdei parknak hívunk. A park közepén terül el a Békás-tó. Különösen tavasszal élmény a virágos parkban sétálni, a gazdag madárvilágtól hangos sétautakat járni.

A Debreceni Egyetem az ország más integrált felsőoktatási intézményeihez hasonlóan, addig önállóan működő intézmények (újra)egyesítésével és jogutódlásával 2000. január 1-ével jött létre. Történelmi gyökerei visszanyúlnak a Debreceni Református Kollégium alapításáig (1538), amelynek később kialakult három akadémiai tagozatára alapozva jött létre a Debreceni magyar királyi Tudományegyetem, az 1912. évi XXXVI. Törvénycikk alapján. Ezzel a négy és fél évszázados, megszakítás nélküli múlttal ma a Debreceni Egyetem az ország legrégebben, folyamatosan ugyanabban a városban működő felsőoktatási intézménye.